ÉPÍTKEZÉS IDEGEN TELKEN – KIÉ LESZ AZ INGATLAN?

Mi a következménye, ha valaki más tulajdonában lévő ingatlanon építkezik? Megszerzi-e az épület vagy akár a telek tulajdonjogát? És egyáltalán kaphat-e építési engedélyt az, aki nem igazolja az építési jogosultságát?

POLGÁRI JOGI SZABÁLYOK – RÁÉPÍTÉS ÉS TÚLÉPÍTÉS

Az idegen ingatlanon történő építés szabályait a Ptk. a ráépítés címszó alatt tárgyalja. A ráépítés ingatlanok esetében ún. eredeti szerzésmódot biztosíthat, lényege pedig az, ha valaki saját anyaggal építkezik idegen földre. A ráépítés következményeit elsősorban a felek (a földtulajdonos és az építkező) megállapodása határozza meg, amelyben szabadon rendelkezhetnek az épület és a föld tulajdonjogának sorsáról. Amennyiben a felek nem szabályozzák az épület és a föld tulajdonjogát, a Ptk. törekszik véglegesen rendezni a felek közötti tulajdonviszonyokat.

Az elsődleges rendező elv az építmény és a telek értékviszonya, azonban a törvény által megállapított következményeket meghatározza a ráépítő jó- vagy rosszhiszeműsége, továbbá az is, hogy a tulajdonos tiltakozott-e időben az építkezés ellen vagy sem.

A Ptk. szerint ugyanis abban az esetben, ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, jóhiszeműen idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, aki köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek vagy – ha a föld megosztható – a föld megfelelő részének a megvásárlására. A ráépítő szerzi meg ugyanakkor a földnek vagy a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek vagy a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A bíróság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő az épület tulajdonjogát szerezte meg, ebben az esetben a ráépítőt a földre használati jog illeti meg.

Rosszhiszemű ráépítés esetén és abban az esetben, ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A ráépítő akkor minősül rosszhiszeműnek, ha az építkezés megkezdése előtt tudta vagy a körülmények alapján tudnia kellett volna, hogy az építés a tulajdonos tulajdonjogát sérti.

Ha tehát a felek nem állapodnak meg az épület és a telek tulajdonjogának rendezéséről, a Ptk. alapján az alábbi esetek jöhetnek létre:
• a földtulajdonos tulajdonjoga gyarapszik az épülettel, mint növedékkel, vagy
• a ráépítő szerzi meg a föld tulajdonjogát, vagy
• az épület és föld tulajdonjoga elválik úgy, hogy az épület nem válik a föld alkotórészévé, hanem attól különálló, a ráépítő tulajdonában lévő ingatlan lesz, vagy
• közös tulajdonra való ráépítés esetén módosulnak a közös tulajdon arányai.

A korábbi bírói gyakorlat kimondta azt is, hogy a ráépítés az építkező tulajdonszerzését egyébként csak akkor idézheti elő, ha az építmény tartós fennmaradásra alkalmas.

MI AZ A HOZZÁÉPÍTÉS?

A Ptk. ismeri továbbá a „hozzáépítés” fogalmát is, amelyről akkor beszélhetünk, ha valaki saját anyagával jóhiszeműen a más tulajdonában levő épülethez hozzáépít, és ezzel az ingatlan értékét jelentősen növeli. Ebben az esetben az építő és az épület tulajdonosa eltérő megállapodásának hiányában közös tulajdon keletkezik. Az egyes tulajdoni hányadok mértékét az egész ingatlan és a hozzáépített rész értékének a hozzáépítés befejezésének időpontja szerint meghatározott arányában kell megállapítani. A rosszhiszemű hozzáépítésre pedig a rosszhiszemű ráépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

ÉPÍTÉSI JOGI SZABÁLYOK – AZ „ÉPÍTÉSI JOGOSULTSÁG” IGAZOLÁSA

A Ptk. mellett érdemes megvizsgálni az idegen ingatlanra történő építkezés építési jogi szabályait is. A kérdés az, hogy hogyan fordulhat elő a ráépítés a telek tulajdonosának tudta nélkül, azaz kell-e igazolni az építési jogosultságot az engedélyezési eljárásban vagy azt követően.

2013. január 1-től az Építési törvény a következőképpen rendelkezik: építésügyi hatósági engedély törvényben, kormányrendeletben meghatározottak szerint akkor adható, ha a kérelem és mellékletei, valamint a kérelmezett tevékenység megfelel a jogszabályokban meghatározott szakszerűségi követelményeknek. Jelenleg az Étv. tehát nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az építési jogosultság igazolására vonatkozna.

Az építésügyi hatósági eljárásokról szóló 312/2012. számú Kormányrendelet az építési jogosultság igazolására idegen ingatlanon történő építési tevékenység végzésére vonatkozóan – a korábbi rendelettel ellentétben – már nem tartalmaz szabályokat. Idegen tulajdonban lévő ingatlanon történő építési tevékenység esetén az építési jogosultság igazolásának kötelezettsége megmaradt azonban néhány sajátos építményfajta, pl. erőművek és elektronikus hírközlési építmények tekintetében. Az építési engedélynek vagy a bejelentésnek az általános építmények körében tehát nem feltétele, hogy az építtető az építési jogosultságát igazolja a hatóság előtt, és a hatóság azt nem is vizsgálja, vizsgálhatja.

Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. Kormányrendelet azonban úgy rendelkezik, hogy az általános építmények körében, ha az építtető nem az építési tevékenységgel érintett telek, építmény vagy építményrész tulajdonosa, az építési munkaterület fővállalkozó kivitelező részére történő átadását a telek, építmény, építményrész tulajdonosának külön nyilatkozatban kell tudomásul vennie és azt az építési naplóhoz csatolnia. Ilyen nyilatkozat hiányában az építési munkaterület nem adható át a fővállalkozó kivitelező részére, az építési napló nem nyitható meg és a kivitelezés nem kezdhető meg.

Az engedélyezési eljárásban történő benyújtás helyett tehát az építési napló részévé kell tenni az építési jogosultság igazolását. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az építési naplóba való feltöltés követelménye könnyebben „kijátszható”, mint a korábbi követelmény, amikor az engedélyezési eljárás része volt az építési jogosultság vizsgálata. Ez a körülmény fokozott éberséget követel a telektulajdonosok részéről.